Tegnap írtam egy rövid posztot a FB oldalamra (ha még nem látogattad meg és nem követsz, tedd meg, mert ott is sok-sok érdekességet osztok meg magamról és az ékszerekről: https://www.facebook.com/Tisziekszerek). A poszt tulajdonképpen csak egy rövid szöveg volt egy képpel a múltamból. Egy nagyon-nagyon régen készített karkötőmről.

Amikor kiraktam, bevillantak az emlékek, hogy mi vezetett engem idáig, ahol most vagyok. Az érzések, amikor először sikerült vállalható ékszert készítenem gyöngyből. Hogy meg tudtam fejteni egy egyszerű, rajzolt mintát egyedül és el is tudtam készíteni az alapján az ékszert. Hogy milyen sikernek éreztem, ha neten össze tudtam válogatni úgy a színeket, hogy azok élőben is jók lettek. Ezek mind-mind fontos mérföldkövek voltak afelé, hogy magabiztosan érezzem és szeressem azt, amit csinálok. Mert a mai napig szeretem a gyöngyöket. Szeretek velük alkotni, rácsodálkozni, örömködni a kész termék felett.

Gyorsan nektek is megmutatom egy kollázson az első karkötőmet, ami 2006-ban készült egy minta alapján és az utolsó szösszeneteimet, amit magam találtam ki. Remélem, láttok benne fejlődést ti is 😊

Mindig azt vallom és a fiaimnak is ezt próbálom megtanítani, hogy bár dolgozni kell, hogy az ember kenyeret tudjon tenni az asztalra, de nem mindegy, hogy közben meghal-e belül vagy épp, hogy szárnyal és szereti. Én nagyon sokfélét dolgoztam az eddigi életemben. Tényleg nagyon sok szegmensben volt már állásom. Csak párat sorolok fel, hogy értsétek, hogy nem egyhamar találtam magamra. Voltam bolti eladó, 3 műszakos gyári munkás, titkárnő, adminisztrátor, lapszerkesztő, adatrögzítő, takarítónő, és most ékszertervező lettem. Persze, közben anya, társ, háztartásvezető, stb., amit ti is csináltok nap mint nap, ugye? De amit teljes örömmel csináltam és még mindig rengeteg örömet okoz, az az ékszertervezés – az, hogy egy kupac valamiből kialakul egy ékszer. Direkt nem írom, hogy gyöngyből, mert akármiből lehet ékszert készíteni, ha az embernek megvan a szeme hozzá.

De bármit is csinálsz, abban örömöd kell lelned, másképp nincs értelme csinálni. Ha nem abban leled örömöd, amit csinálsz, akkor az oda vezető útban vagy a célban kell öröm legyen. Érezheted úgy is, hogy a munka csak egy eszköze annak, hogy a célba érve jó legyen. De akkor olyan célokat kell kitűzz és olyan utat kell bejárj. Én ebben is szerencsésnek érzem magam. Az én célom az lett, hogy az ékszereimmel boldogságot vigyek az életetekbe. Én örülök az elkészítésnek, ti örültök annak, hogy szép ékszeretek lett és ennek én megint örülök! Tehát csupa öröm kövezi ki az utamat.

De látom az arcotokon, hogy kétkedtek, hiszen nincs olyan, hogy minden csupa öröm és nincs semmi üröm a dologban. És igazatok van, mert nekem is vannak küzdelmes területeim. Az egyik ilyen a marketing. A másik a fotózás. De küzdök a webbolt felülettel is, mert nem értek még hozzá eléggé és van, hogy elállítok benne valamit. Viszont minden küzdelem megéri, amikor a végén egy szép ékszer gazdát cserél (tőlem – hozzád!) és mindenki örül. 😊

Meséljetek, ti mit csináltok ahhoz, hogy öröm legyen az életetekben!?