Volt pár alkalom, amikor megkérdezték tőlem, hogy melyik a kedvenc ékszerem, bármelyik amit az elmúlt években készítettem. Ez egy olyan kérdés, amit egy művész nem szeret hallani. Mert nagyon sok kedvencem van, nehéz választani közöttük és pont ezért erre a kérdésre, tiszta lekiismerettel, nem tudtam válaszolni egyszer sem. Mert kiválaszthatok egy ékszert, vagy jobb esetben egy fajtát (pl. gyöngyhorgolt, gyöngyhímzett, stb.) de akkor a többivel mi lesz? Hiszen ugyanúgy szeretem a fűzötteket, mint a varrottakat vagy a horgoltakat.

De a héten láttam egy fotót egy régi gyöngyhorgolt nyakláncomról és rögtön tudtam, hogy nagyon-nagyon hiányzik a gyöngyhorgolás. Elkezdtem gondolkozni, hogy mit is horgolhatnék, ami nem túl nagy feladat, mégis meghozza azt az örömöt, amit a horgolás okoz. Mert szeretek gyöngyhorgolni, ha eddig ez nem esett le 😀 És akkor a kezembe akadt egy bogyó, amit pár éve fűztem, de ott kallódott a dobozomba, amibe a félig kész, „egyszer majd jó lesz valahova” darabjaimat rejtem. És most pontosan tudtam, hogy mit szeretnék. Ezt:

Tudjátok, hogy ez mi? Egy olyan gyöngyékszer, amiben sok minden benne van, amit szeretek. Az alapja horgolás (ahogy a legalsó képen láthatjátok majd, a félig kész bojtnál), amire szálanként fűzöm fel a bojtocska szálait. Szeretem, mert bíbelődős, odafigyelős, nem 2 perc alatt elkészülő ékszer. Szeretem, mert a végeredmény olyan… Tiszis! Tudnotok kell rólam, hogy ha ékszert hordok, akkor vagy gyűrűt vagy egy egyszerűbb nyakláncot hordok szívesen. Van egy nyakláncom, amit körülbelül 10 éve fűztem és csak egy egyszerű achát fánk egy kis gyöngyakasztóval. A másik típusú nyaklánc amit szeretek hordani, az a nagyon hosszú nyaklánc. Ami hosszan fityeg és lehet babrálni. Mert én mindig csinálok valamit a kezemmel. Ha nem dolgozom velük, akkor valamit muszáj babrálnom. Iskolába a ceruzát, tollat forgattam az ujjaim között. Munkába kattogtatom a tollat, ha figyelnem kell és nem tehetek mást. De vannak helyzetek, amikor ezeket nem tehetem és akkor jön képbe a hosszú nyaklánc, aminek a lógókáját piszkálhatom. És higgyétek el, ezt a gyöngybojtot lehet piszkálni 😀 Olyan finoman lógnak rajta a fürtöcskék, hogy tiszta élvezet játszani vele. És annyi féle színben el lehet készíteni. Jól mutat önmagában, vagy egy fűzött bogyó alatt, de egy üvegmedál alatt is megállja a helyét. Szerencsére ti is szeretitek, ezért az évek során elég sok színben megfűztem már.

És igen, nekiálltam egy újabbnak 😊